Lan @ Csömör 2011 Január

        A következő iromány kép és szöveganyaga nyugalom megzavarására alkalmas. Olvasása 22 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott. (upika, aljas, most ha jót akarsz ne olvass tovább!).

        A szerdai (számomra ekkor kezdődött) napom azzal ment el, hogy DHCP, Samba szervert konfigoltam, útvonalat terveztem, térképet nyomtattam,hogy az nekünk jó legyen. Végülis jó lett, de ez sem öt perces sztori.
Nagyjából csütörtök fél kettő magasságára (hajnalban) sikerült mindent összepakolnom a gofrisütő kivételével, így másnapra már "csak" az autóba bepakolás, Tiszavasváriba, majd Nyíregyre és Csömörre való eljutás következett.
Az időjárás még kedden elkezdett humorizálni, bár jómagam nem tudtam mosolyogni a hülyeségén. Ez abban nyilvánult meg, hogy a pokol is elkezdett deresedni és egy jó adag fehér takarta be kicsiny hazánkat. Nem volt veszélyes, de arra pont elég, hogy egy kezdő vezetőt elrettentsen ama elvetemült gondolatától, hogy ő eljusson az ország végében lévő checkpointok érintésével Csömörre. A családi autót bizonyos feltételeket kielégítve kaptam el fatertól, természetesen az abszolút bizalom jegyében (fater pénteken még felhívott egy akkumulátor forgalmazó céget, hogy lehet-e kapni az autóval kompatibilis típusú akksit náluk. Lehetett, az ügyintéző már rá akarta sózni kiszállítással, mikor is közölte vele, hogy még abban sem biztos, hogy hétfőre lesz autója amibe beletegye, úgyhogy inkább megvárná vele a jövő hetet).

        Csütörtökön egy leheletnyi alvás (reggel 6-kor bootoltam) és jó adag pakolás után sikeresen irányba állítottam az autót, és megpróbáltam baleset nélkül kijutni az utcából. Az autó szerintem érezte hova kell menni, ugyanis akármerre fordítottam a kormányt, nem nagyon akart másfele menni, csak a jól bejáratott Vasvári - Miskolc útvonalon. Hozzáteszem, fater újra megviccelt, mire hazaértem közölte: "háth elég jól el vannak már kopva ezek a téli gumik...".
B kategóriás jogosítványom megszerzése óta kb 200 km-t vezettem addig az elmúlt két év alatt azzal az autóval, akkor is száraz, teljesen optimális körülmények között. Ahhoz képest az utak állapota kissé kopaszító volt.
A normál körülmények között 55 perces utat röpke másfél óra alatt abszolváltam, gyengéd pánikhangulat és rosszabbnál rosszabb útviszonyok közepette. Vasváriban meglátogattam a nagyszülőket, akik elláttak a lan eléréséhez szükséges legális drogokkal (fiber-féle kávé), majd irány a vasvári lanhelyszín, begyűjteni azokat a dolgokat, amely szükséges lesz csömörön (hogy Henshaw szavaival éljek minden háló*: hálókábel, hálókártya, hálózsák, hálóhely). A megállással nem is volt gond, az elindulásnál annál inkább: az autóka nem nagyon akart elindulni a petőfi útról. Némi imádség és fizika gyakorlat után sikerült elindulnom, irány: Nyíregyháza. Természetesen kezdő vezető navigációs képességei autóban borzalmasak, ha még erre rászámolod, hogy Fiber is vagyok, kész a baj: egyértelmű, hogy nem ott fordultam el, ahol kellett volna, úgyhogy némi térképböngészés után sikerült lejutnom pigyék mellé (tök egyedül!).

        Telefonon egyeztettük a dolgokat, és szóltak, ha templomot látok, jó helyen vagyok, ott egy parkoló. Kiderült, hogy át kell keresztelkednem római katolikusnak, ugyanis a parkolót csak hívek használhatják.
Kiszálltam, erre a nagy izgalomra rá kell gyújtani. Erre egy melák, meg egy törpemaffia veszi felém az útját igen veszélyes tekintettel. Hajajj mondom, ez már isten ostora, ezek engem úgy eltanácsolnak az élettől amiért megszentelt helyen parkolok, hogy hajajj. Kiderült pánikom alaptalan: csak pigy és Aljas azok. (ezúton köszönöm a jó isten segedelmét, hogy nem küldte ki a pásztorát míg ott parkíroztam)

        Warpig és aljas és jelezték, hogy jó helyen állok, csak kurva messze. Korrigálván az akadályt próbáltam beállni a hátsó bejáratuk elé, nulla sikerrel. Az autó már lassan talajfúróba ment át, viszont arra amerre tolatni kellett volna egy tapodtat se mozdult. Hiába noh a hawnak van egy hülye tulajdonsága, miszerint kurvára csúszik.
Noh, ez kapufa, beálltam egy helyre, és szépen elkezdtünk rendezkedni. Egy 15 perc pakolászás után sikerült elhelyezni minden lanhoz szükséges eszközt a gépjárműben, bár kellett némi trükk, hogy ne kelljen egy-két monitort és satöbbit az ölünkben hurcolászni. A két szputynik-kettő dizájnú és méretű monitor elhelyezése nem kis fejtörést okozott, de a lanos rutin megoldotta.

        Indulás után kiderült, hogy aljas sokkal jobban tudja merre kell menni, mint a bátyja, így az ő utmutatásaiban bízva kb 30 darab 30-as táblán keresztül jutottunk fel az M3-as csodára. A pályán már viszonylag jó volt a hóhelyzet, csak egy kicsit vizes volt az út, de ahogy haladtunk az a kevés víz is egyre jobban száradt föl. Egészen az M0-ig semmi komoly nem történt, leszámítva azt, hogy pigynek a hangereje nem sokmindenre volt elegendő a zajos autóban (zene + menetzaj) és bár hiába említettem neki, hogy itt nem tudok rajta hangosítani mint ts-en, ez a tény őt abszolút nem zavarta. Útközben számolgattam a hátralévő KM-eket, bár igen tempósan tudtunk haladni a szétpakolt autó ellenére, az ütemtervet hártáltatta az, hogy mindketten olyan sajtok vagyunk az autópályához, mint egy marék szárított molylepke. Első eltévedésünk volt a legfájdalmasabb, egy picit korábban jöttünk ki a pályáról, mint kellett volna, és meglátogattuk pestet. Persze akkor még gőzünk nem volt róla hol vagyunk, de abban legalább biztosak voltunk. Röpke 10 perces telefonos diskurzus után kiderült, hogy pigy telefonja ha térképpel nem is, de GPS-el rendelkezik (fordítva lehet jobb lett vna).

        A koordináták többszöri lediktálása után Zydar másodjára halálosan pontosan meg tudta mondani, hol vagyunk. A környék leírása Petinek kb annyit segített, mint púposnak a hanyattesés, kombinálva a sajátos stílusommal meg pláne.
Pest, Váci út. Még szerencse, hogy nem Rákóczi, ugyanis még a végén gyanúba keveredtünk volna, hogy direkt mentünk a helytelen irányba.
Peti útbaigazítását követően inkább nem bíztuk a véletlenre, M0-n felhívtuk, mielőtt megint a rossz irányba fordulnánk el valahol, és közölte, hogy hatalmas táblákon van elhelyezve a "Csömör" karaktersor, egy szimbolikus iránnyal kombinálva (hogy miért nem ezzel kezdte?!).
Lehet tényleg nem kellett volna a templom parkolóját használni, ugyanis az egyik kereszteződésben pigy erőst mondta, hogy vegyem balra az irányt. Még jó, hogy a csömöriek békés népség, azért a jobbkéz szabályért a jogsim simán ugrott volna, amit ott nem tartottam be (ha most tien lennék azt mondanám: az a nyomorék jobbról ott tötymörgött, nem kereszteződésben állni jöttünk, hanem lanozni). Az útirány jó volt, csak röpke 100 méterrel lett a balos forduló elnézve, egy fél Km után kezdett furcsa lenni, hogy fogyik el az út, jobbról, balról puszta, legközelebbi civilizáltabb életforma néhány furcsán néző kutya volt, akik sztem sunyiban végigröhögték a szerencsétlenkedésünk. Telefon Petinek (sztem legközelebb ha megyünk Csömörre, szólok ha az M0-n vagyunk, hogy lökjön be fél kiló nyugtatót), hol a bánatos jó égbe sikerült nekünk megint eltévedni?! Természetesen warpig fals infói nem voltak túlságosan célravezetőek, úgyhogy egy irányváltást követően megláttam végre petit, ahogy már a sírás határán integet, hogy "itt vagyunk hülyék, ne menjetek sehova".

        Megérkezéskor mikor meglátták az autót elismerték, ha navigálni és vezetni nem is, de pakolni azt rohadtul tudunk. Előkerült az azóta hírhedt Zydar-táp, ne éhezzen szegény a lan ideje alatt. Bepakolás után még a gépemet lerakni sem nagyon volt időm jöttek az idióta kérdések: csak 1 M-es kábelem van, elég lesz? A nap fénypontja az volt, mikor odaadtam Upikának a forrasztópákát, hogy csináljon belőle nagyobbat. Az rökönyödés volt a javából, nem számított rá, hogy ilyen barbár módszerekkel építünk hálózatot. Mielőtt nekifogott volna, azért megmutattam neki a "Lanos dobozt" (kb 100 M-nyi különféle hosszúságú UTP-kábel-gyűjtemény vegyesen a 20 méterestől a 3-ig) roppantóstul, kábelestül. Nagy kő esett le a szívéről :). Mire odáig jutottam, hogy legalább a hálózathoz szükséges eszközöket beüzemeltem kiderült, hogy aljAs azzal szórakozik, hogy zárlatot csinál a gépében úgy, hogy csavarokat dobál az alaplapja mögé. Persze míg erre rájöttünk, a gépet atomjaira kellett bontani, és természetesen már feladtuk, mikor az utolsó próbán szépen elindult. (A zárlat megszűntetése nem volt elegendő) Mindeközben aljAs aktívan nézte ténykedésünk, és szurkolt ilyen szavakkal, hogy "Mikor lesz már kész? szééétvágom!". Bátyja helyében félig-elásott kerti-törpét csináltam volna belőle aszfalton is azok alapján amiket neki mondott. Pigy természetesen nagyon jól tűrte.
Aktívan közre nem működött, max a bosszantásban, ellenben ilyen kérdésekkel bombázta a csapatot: "az a fekete doboz mi ott a gépben? (winyót kérdezte)". Mikor már a gépe üzemképes lett (1 órányi debug után), a kötekedését egy egész egyszerű szabállyal sikerült teljesen megszüntetni: ha kötődsz, belerúgunk a gépbe, aztán nézhetsz 3 napig, ahogy mi funolunk. Onnantól kezdve aljas rögtön nem volt annyira aljas.
        Gamerpeter az én feledékenységemet áthidalva nekikezdett iszonyat mennyiségű melegszendvicset gyártani. Rólam tudható, hogy ami nem rendes kaja, abból iszonyatos mennyiségűt képes vagyok elfogyasztani, CSÖMÖRlésig. Jelentem sikerült, nem igazán tudtam eldönteni, hogy jóllaktam, vagy hányni fogok a mennyiségtől, de a minőség első osztályú volt.

        Nagyjából mindenkinek feállt a gépe, kihasználtuk a lehetőséget: játszottunk. Első néhány map után nagyjából mindegy volt milyen felállásban játszunk a végeredmény ugyanaz: szoros meccsek. Miután elindult a lan igazi ritmusa (1 map, 1 cigi), nem volt egyszerű kibillenteni minket belőle, két-három map után rögtön hajnal kettő lett. Természetesen az alváshiány rajtam már akkor elég aktívan jelentkezett, a cukormentes kv meg valahogy nem volt annyira csábító gondolat, bár abból is bepusziltam egy párat. (itt megjegyzem, gamerpeter előrelátásának köszönhetően volt lehetőségem szinte folyamatos friss kvfogyasztásra)

        Némi iszogatás és játék után mindenki nyugovóra tért, bevetettük az ágyakat, majd magunkat az ágyakba és részemről innen képszakadás, ugyanis kb 3 percen belül már megváltam tudatomtól. Még valami olyasmi rémlik, hogy Zyd nehezményezte a bakancsom fejénél történő elhelyezését, rögtön 3m-es távolságba helyezve azt. Ennek miértjét hétfőn értettem meg (mikor kicsit engedett a náthám), mikor is a szennyesemet kipakolva oly iszonytató könnygáz-szerű szagok támadtak rám a táskából, hogy a szomszéd liszenszelni akarta NATO-tömegoszlatónak.

        Reggel arra ébredtem, hogy Zyd a Dózsa György féle parasztfelkelés hangerejét próbálta imitálni (sikerrel), gondoltam követem példáját.
Erre egy 15 perc múlva az összes paraszt felkelt. Rólam tudni kell, hogy az első két kávé előtt nyugodtan kérdezhetsz akármit tőlem, némi wuki-nyelven kívül vajmi keveset tudok hörögni.
Természetesen a többiek tovább próbálkoztak, mire az agyam is észlelte, hogy igen, itt már kőkemény stimuláció zajlik, ideje lenne elindulni.

        Tien péntek 10:00-ra ígérte be magát (mi már 9 után pár perccel túlvoltunk az ébredésen), és halál pontosan (tienesen) meg is jelent délután 2-kor, hogy ő lanozna.
Peti hirtelenjében eszkábált egy asztalt számára, mely a lan során tökéletesen helyt állt.
        Természetesen Tien-módra jött, a pofája meg a gépe, azon csodálkoztam, hogy egyátalán operációs rendszere van.
Egy pár órát elsztorizgattunk, míg feltolt minden szükséges összetevőt, majd elkezdődött az ipari méretű darálda. Innentől kezdve túlnyomórészt vagy játszottunk és ittunk vagy ettünk. Ennek tetszőleges kombinációja érvényes volt minden napra. Pénteken berendeltünk néhány pizzát, szombaton viszont a jó öreg házi gyros került a terítékre. Mondanom sem kell, a gyros alapanyagainak elkészítése és a lanra juttatása is egy külön sztori, melyben a hős minden alkalommal gamerpeter és közeli hozzátartozói. Természetesen a gyros is hasonló volt, mint a nagyanyám pogácsája az előző lanon: R.I.P.: Élt 15 percet. Ugyanis 10 db zsemle és a hozzá tartozó cuccok az első 30 percben eltűntek. Na nem disszidáltak, hanem látogatást tettek az impressive tagok bélrendszerében. (Hmm, erről jut eszembe, egy reportot elolvasnék, melyet egy kaja ír Zydar belső látogatásáról: "jé, ez olyan mint a T.A.R.D.I.S., belülről nagyobb!").
        A kőkemény játék közben azért előfordult néhány esemény, így például a Csömöri Körte-rettenet (pigynek elég sokáig tartott a helyi boltban olyan szeszesitalt venni, amitől mindenkinek feláll a hátán a szőr, de sikerült a dolog), illetve két alkalommal az összes sör elfogyott, ami egyébként nem volt kis mennyiség.
        A folyadékok pótlása sem volt eseménytelen, természetesen mire elfogyott minden ami öl, butít és nyomorba dönt, addigra már minden jogosítvánnyal rendelkező egyed fogyasztott valamilyen tudatmódosító szert, úgyhogy a következő adag beszerzése némi nehézségekbe ütközött, de az akadályokat sikeresen vettük.
        Az már szinte várható volt, hogy az utolsó napon én leszek az első, aki elvonul vízszintbe, lévén másnap valakinek haza is kell vezetnie. Az útviszonyok ugyan változtak, de nem pozitív irányba.
        Visszakanyarodva még egy kicsit a Lanhoz, vasárnap reggel olyan 11 óra fele ejtettük meg az ébredést, a szokásos sorrendben: Zyd, jómagam és a többiek. Miután mindenki magához tért (én is magamhoz vettem a két boot-KV-t), közöltem velük, hogy olyan 2 magasságában jó lenne elindulni. Természetesen még fél egykor a banda 1on1-ezett, illetve egyéb játékokat toltak. Mire végre sikerült elérni azt, hogy pakoljunk, volt bőven fél kettő is.
        Az autóba a visszapakolás hasonló kihívásokat állított elénk, mint első alkalommal, egy apró különbséggel: tudtam, hogy minek kell elférnie. Miután több tömörítő algoritmust is végigfuttattunk a csomagokon rájöttünk, hogy ezek abszolút nem lettek kissebbek, úgyhogy újra tele lesz az autó. Egy fél órás pakolászás, rendezkedés után még Petitől kértem tanácsot, hogy ugyan merre érdemes itt tankolni, ugyanis nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a pesti körút jót tett a decire kiszámolt üzemanyagunknak. Nem tudnék őszintén mosolyogni, ha Miskolctól 10km-re kezdene el hörögni az autó a diétázás miatt.
        Már itt nem bíztuk magunkat a véletlenre, Petivel 3x elmondattam a kijutást az M0-ra, majd onnan az M3-ra. Nem is volt gond, a ménes etetése után gond nélkül megtaláltuk mindegyik fel, le, ki, be, elhajtót, és olyan 3/4-ed 3 magasságában már a pályán haladtunk. aljAs szépen befészkelte magát a hátsó ülésre és egy fél órával az indulás után már aludt, mint a bunda. Mi pigyvel beszélgettünk, meg haladtunk erőteljest. Visszafele már nem nagyon számolgattam a kilómétereket, ugyanis olyan ködbe futottunk, hogy a táblákat utolsó után pillanatokban láttuk meg mindig.
        Nyíregyhez közelítve felébresztettük a megbízhatóbb GPS-t, és gond nélkül eljutottunk a célhoz. Ekkor Peti már többször hívott és susmusolt: nem indul a gépe. Mondtam neki, hogy majd debuggoljuk ha Vasvári fele veszem az irányt, most irány a WC pigyéknél pakolás után.
        Miután letudtam a dolgom, a házból kifele menet aljAs állt az udvaron, említettem neki, hogy egy élmény volt fiúk, köszi a gamát, fordultam 90 fokot jobbra, megköszöntem pigynek is, megint 90-et erre ott is van egy aljAs. Hijj mondom, már itt gondok vannak, vagy a gyerek olyan gyors mint a villám, vagy képzelődöm. Visszanézek, ott is van egy aljAs, meg mögöttem is. Akkor kezdtek derengeni a lanos beszélgetések, miszerint "két aljas is van", otthon a másik. Ümm, ezek feltételezhetően ikrek, de annyira meglepődtem, hogy még bemutatkozni is majdnem teljesen elfelejtettem.
        Még indulás előtt eltoltam egy dohányárut, majd headsetet összerakva felhívtam petert, hogy mit tudunk tenni a gép problémájával. Nyíregy és Vasvári között a látótávolság olyan 20 m-re redukálódótt és mivel nem nagyon ismerem azt a mapot, így nem nagyon mertem hajtani a gépet. Kb 6 óra körül érkeztem meg nagyszülőkhöz, ahol már finom vacsorával, kv-val és miegymással (APEH adópapírok :F ) vártak. Hát ezt kihagyni V-Tech lenne, így gyorsan némi energiát vettem magamhoz, majd irány a Petőfi út (a vasvári lan helyiség), és kipakoltam a felesleges cuccokat az autóból (háló*) és vissza azt a néhány szerszámot, amivel ha esetleg TK-ra törném az autót, néhány napon belül ott a helyszínen megcsinálható lenne.
        A kipakolás után az autó visszangzott az ürességtől, úgy indultam el a végleges célomhoz Miskolcra. Mivel ez az útvonal számomra már home-map, itt már nem kellett annyira óvatoskodni, viszont itt sem volt olyan útrészlet ahol a trafi portrét csinált vna rólam, ugyanis a látótávolság olyan volt, hogy a tökömet még láttam, de tovább már nem sokat. A polgári elkerülőutat majdnem sikerült elkerülnöm, mivel a környéken minden fehér volt és a táblák alapján tudtam csak tájékozódni.
        Ilyen apróságokat leszámítva, kb 3/4-ed 8-ra értem haza, kipakoltam a cuccokat, laptopot élesítettem, csekkoltam, hogy mindenki túlélte-e a lant, hazaért egyben.
Summa Summarum: Pöpec helyszínen, egy faszát lanoztunk. Természetesen aljAs utolsó napi többszöri kérdésére ("Mikor is lesz a következő lan?!") válaszolva: Ha minden jól megy, nyáron Tiszavasváriban augusztusban valamikor ismétlése következik.

by: Fiber^